2000. December 6-án minden gyermek várta a mikulást, ez nálunk is így volt. Kisfiam életének 4. mikulás napja azonban kicsit máshogyan alakult, mint azt szerettük volna.

Reggel a férjemmel úgy döntöttünk, hogy majd csak délután „érkezik” meg a Mikulás, amikor már itthon leszünk mindannyian, és az ovis és a nagyszülős mikulás élményeken is túl lesz a gyermek. Reggel elvittem kisfiamat az oviba, majd rohanás a munkahelyemre. Férjem azonban megvárta amíg mi elindultunk az oviba és elhelyezte a gyermek szobájában a csomagokat, csoki figurákat, és a szokásos virgácsot (ez jár minden gyereknek, a miheztartás végett), majd ő is elment dolgozni.

A nap további része szokásos munkanapként telt el. Délután a férjem korábban hozta el kisfiúnkat az oviból, hogy mielőtt hazamennének, még beugranak a nagyszülőkhöz is, hogy a frissen tanult Mikulás verset nekik is elszavalhassa a kis drágám. Nagy sikere volt. Munka után én is a nagyszülőkhöz mentem, hogy onnan együtt indulunk majd haza. Éppen megérkeztem a nagyszülőkhöz, mikor csörgött a férjem mobilja. A hívás után párom csak annyit mondott, hogy most rögtön megyünk haza. Alig volt időnk elbúcsúzni, a lépcsőházban kaptuk magunkra a kabátokat, majd be a kocsiba és „alacsonyan repültünk” sebességgel száguldottunk haza.

Mikor hazaértünk, a ház előtt két villogó rendőrautó állt. A következő dolog történt. Férjem nagyfia Tomi, valamit nálunk felejtett a hétvégén és beugrott érte. A bejárati ajtót akarta éppen kinyitni, mikor az ajtó a kulcs behelyezésétől bedőlt az előszobába. Rémlett neki, hogy nem ez a természetes következménye annak, ha valaki kulccsal akar ajtót kinyitni. Mindent ott hagyva átrohant a szomszédba segítséget kérni.

A szomszéd bácsival felfegyverkezve bementek a házba és egyértelmű volt, hogy nem kívánt látogatóink voltak. Mindenhol sáros lábnyomok, kipakolt fiókok, szekrényajtók tárva-nyitva felborult bútorok, konyha ablak szintén nyitva.

Később a rendőrök megállapították, hogy mázlink volt, valószínűleg éppen azelőtt törtek be hozzánk, mikor Tomi megérkezett, így nem volt idejük a betörőknek felmenni az emeleti szobákba és nem vittek el semmit. A konyha ablakunkon ugrottak ki, és a kert végében a szomszéd kertjén keresztül menekültek el.

A rendőrök helyszíneltek a lakásban és a kertben is, a zárszerelőre is sokat vártunk. Gyermekem nagyon élvezte a felhajtást, beülhetett a rendőrautóba, elemlámpázott a kertben a rendőr bácsikkal, és pamacsolhatott az ujjlenyomat ecsettel.

Kicsit felpörgött a történtektől. Tíz óra is elmúlt mire felmentünk a szobájába. Az ott levő mikulás meglepetésekről én már teljesen megfeledkeztem ekkor, de mikor fiam belépett a szobájába és meglátta az ajándékokat, teljesen lefagyott. Én azt hittem, hogy eddig tartott benne a duracell elem, és kidőlt a fáradságtól, és ma talán egy rövid mese is elég lesz az elalváshoz. Azonban nem. Kérte, hogy míg elalszik, bújjak mellé kicsit az ágyba. Sokáig forgolódott, mocorgott, ficergett mire elhatározta magát és közölte velem: Anya én tudom ki volt a betörő. Kérlek ne áruld el a rendőr bácsiknak. Szerintem a Mikulás volt az.