Gyerekkorunkban azzal etettek, hogy a boszik gonoszak. 
Aztán jött Óz, ott meg volt Keleti és Nyugati boszi, az egyik gonosz volt a másik aranyos. 
Tini csaj koromban, ami nem tegnap volt, boszinak képzeltem magam, mert néha úgy éreztem, hogy fognak az átkaim. Volt belőle sok. Persze lehet, hogy sokat tettem is azért, hogy megtörténjenek.
Mikor az első pasim boszinak nevezett, az nagyon tetszett, ráérzett a lényegre. A boszik szexisek, dögösek, bűbájosak, varázslatosak, és minden problémát meg tudnak oldani. Olyanok mint én. 
Fiamnak sokszor olvastam meséket kisgyerekkorában, és persze a boszi témába is beleszaladtunk néha. Gyerekként természetes volt neki, hogy a boszik szépek, ügyesek. Hiszen mindig azt hallotta, hogy boszorkányosan szép, vagy boszorkányosan ügyes ez vagy az. Természetes, hogy neki (is) pozitív gondolatai voltak irányukba.
Most pedig itt állok (momentán ülök), és nagy gondban vagyok.
Nagyfiam, pszichológusnál járt, és le kellett rajzolnia az anyukáját, azaz engem. Na mit rajzolt a fiam? Igen. Egy boszorkányt rajzolt, meg egy hatalmas seprűt is rajzolt a lábam közé ( a könnyebb közlekedés miatt), így Freud bácsinak is kedveztünk kicsit.
Miért lettem boszi a rajzon? Mert anyabanyának nevez néha, aki néha bűbájos, varázslatos és tökéletesen meg tud oldani minden problémát. A nevet még az apukájától kaptam, vajon miért?! ;)
Körülnéztem itt a neten, de nem találtam magyarázatot arra, hogy mit jelent a boszianyu a gyerekrajzban. Mi van, ha pszichomókus, félre értelmezi a rajzot, és valami fatális következtetést von le belőle?
Most aggódhatok a jövő hétig, mikor is találkozok majd a pszichóval.
Hol az igazság?

2009-10-17